menü

Nyaralásom története, avagy mit csinál egy Vala a Beachen?
A történet írója. Ery (www.tolkien.hu)
Újabb oldal Melkor Naplójából
Úgy éreztem, hogy az elmúlt napok eseményeit kipihenendő, kihasználom Ulmó bátyó engedélyét és lerucannok 2-3 hétre a tengerpartra. Valahová a Sirion deltája és a Balar fok közé. A külpolitikai helyzet ebben tökéletesen a kezemre játszott, mert tüncveszélytől nem kellett tartanom és Nyugaton a helyzet továbbrais változatlan volt... Oh az én drága rokonaim, milyen naívak, mennyire jók... Én a helyükben most támadtam volna, de hát ők a szavukat adták! Pedg mit ér az adott szó a jó lehetőséghez képest! Szóval leköltöztem a tengerpartra. Összeütöttem egy kis házikót az egyik fa tetején - megjegyzem ezt Yavitól tanultam - ha már úgyis tüncnek kell álcáznom magam a megállapodás értelmében. Persze ilyenkor nem figyelnek rám, jellemző, pedig nem is használtam hozzá mást csak lehullott ágakat, meg az élő fát formáztam, szóval abszolút Yavi ízlése alapján... ehhh! Ja! majd elfelejtettem! kiadtam a hadparancsot, hogy a partvidéket messzire kerüljék el a csapataim. Pihenni szeretnék, nem intézkedni! (hehe ilyenkor jól jön a diktatúra) Az ügyeimet függőben hagytam, így a többiek is pihenhettek (állítólag a balrogok már nagyon vágytak egy jó kis lávafürdőre), szóval pihenés minden fronton. Nos tehát szépen leköltöztem és átadtam magam az édes pihenésnek. Igaz, a víz eleinte hideg volt ugyan, de azután felmelegedett (Tényleg! Ulmóval nyithanánk egy jólmenő távhő és fürdővíz szolgáltató üzemet!) Pár napi pihenés után viszont beütött a krach! Méghozzá a tüncök személyében. Úgytűnik beindult náluk is a túristaszezon mert elkezdték ellepni a partot családostul. Hiába no, divatot teremtek... A zsivajgó gyermekeket még csak elviseltem volna, oh nem ez volt a baj. A baj ,mit gondolsz kedves naplóm kinek a képében jelentkezett? Eltaláltad, Nerwenke képében jelentkezett! S ami a különösen bosszantó, az az, hogy kapásból rámismert. N: Szia Vala! Egész szép alakot öltöttél ugye tudod? M: Hogy micsoda? Bocsánat kedves hölgym, de nem értem... N: Ugyan Melkor, ne próbálj becsapni! Tudom, hogy te vagy az! M: Halkabban az Én szerelmemre! Halkabban! Nem akarom hogy fél Arvernien megtudja! Amúgy honnan ismertél fel? N: Az aranyszegélyes fekete fürdőlepedődről és törülköződről. No meg arról, hogy más nem épít háromtornyú homokvárat. Így néz ki Thangorodrim? Amúgy mit keresel itt? M: Oh hogy Tulkas vigye el! Legközelebb jobban vigyázok. Amúgy pihenek! Ha hagynátok. Tudod rám fér egy kis lazítás. De TE mit keresel itt? N: Itt ütöttünk tanyát nem messze a többiekkel. M: Ajjaj! Egy menekülttábor? leesnek az ingatlanárak! De miért pont ide kellett jönnötök? N: Mert az orkok jóideje elkerülik ezt a környéket. M: Hogy az a jószagú *@#*#&°%§**! N: Mit mondasz Vala? ezt a dialektust nem értem! M: Csak azt, hogy milyen szerencse, hogy biztonságosan megérkeztetek. N: Oh igen Ulmó segített... Ja! Ja és persze Te is! M: No és tetszik a hely? N: Igen, bár nincs jó kikötőnk. M: Hát miért nem kéred meg Ulmót, hogy robbantson ki egyet. De miért is kell a kikötő? N: Azért mert Feanor fiai még mindig a szilmarilt akarják, és kell egy egérút. M: Makacs egy népség, majd megtudjátok ti is. De legalább most már nemcsak az én nyakamra járnak rá... N: Tényleg Vala! Nem akarsz te is segíteni? M: Méghogy én? Bár ezekután már mindegy... Na jó gyere kimegyünk a tengerre csónakázni, és úszni egyett. N: Vala! Nem tértünk el a tárgytól? M: Egyáltalán nem. Ha kimegyünk kettesben a vízre és úszunk egyett akkor tutira megjelenik Osse cápája, akkor elég nagy ramazuri lesz ahhoz, hogy megjelenjen maga Osse és Ulmó is. Na ha már mindhárman együtt vagyunk, akkor megcsináljuk nektek azt a kikötőt. N: De Vala! nem lehetne egyszerűen megkérni őket? M: Lehetni éppen lehetne, de nem hallgatnának meg - tudod milyenek - vagy nem hinnék el, hogy jószándékuan segítek nektek. Turpisságot gyanítanának meg minden. Tudod az összeesküvés elmélet elég gyakori a többi vány.. Valánál, főleg akkor ha én is a közelben vagyok. N: No de így sikerülni fog? M: Merem remélni. Nos úgy is lett. Hogy ezek mennyire kiszámíthatóak! Igaz ugyan, hogy Osse cápája nemcsak fixírozta Nerwenkét, hanem meg is kóstolta (éppen csak egy kicsit!) és rendkívűl határozottan kellett rendre utasítanom (azért még túléli). A nagy sikongásra persze megjelent a teljes vizirevűkar. A parázs vitákat itt nem részletezem, mindnekinek a saját fantáziájára bízom. A lényeg az, hogy végül négyesben (mert Uinen is előjött) sikerült egy jó kis mélytengeri kikötőt csinálnunk a menekülteknek, sőt a felszabadult kövekből némi parti erődítményt is felhúztam. A vakáció további része már eseménytelenül telt el (Ulmó hajlandó volt még egy héttel meghosszabbítani a nyaralásom a jócselekedett miatt) így teljesen kipihenve értem haza, és sajnos vissza kellett zökkennem a dolgos hétköznapokba.