menü

Doriath Pusztulása, avagy már megint mit művelt Nerwenke?
A történet írója: Ery (www.tolkien.hu)
Újabb elveszett oldal Melkor naplójából
Hol is kezdjem... Nos nagyjából akkor lett gyanús a dolog, mikor Melian hazament. Ez még önmagában nem lett volna baj, de a védőmező persze azonnal lehullt. Ez továbbra is indifferens volt számomra, mert megígértem Nerwenkének, hogy békén hagyom, de másokkal is számolni kellett. Bár ekkor még nem gyanakodtam semmi rosszra. Akkor kezdett el növekedni a balsejtelmem, mikor Durcifiú csemetéi feltüntek a környéken seregstül. Tekintve, hogy apjuktól nem a kézügyességet hanem a testvérmészárlási hajlamot örökölték, komolyan aggódni kezdtem. Készenlétbe is helyztem a LII. és LXVIII. hadtestet valamint a 7. Bg. különítményt is. Aggódtam Nerwenkéért, ezért stikában megközelítettem Menegroth-t. Mivel a multkori látogatásom alkalmával, amelyet mindeddig nem hoztam nyilvánosságra, sikeresen felderítettem a terepet nem okozott gondot a gyors biztonságos bejutás. Bár Maedhros katonái ugyan őrizték az utakat, de persze nem láthattak meg. Nohiszen! Próbáltak volna utamba állni... Menet közben tapasztaltam, hogy a folyó egy szakasza felett köd gomolyog. Egyből tudtam, hogy Ulmo bátyó turpiskodik valamit... de micsodát? Mindegy, nem szólok bele. Addig álljon féllábon amíg vízbe teszem a lábam. Szóval belopakodtam Menegroth-ba. Hát elég sötét volt, az orromig se láttam, még szerencse, hogy a zsebemben volt két szilmaril. Nocsak! Feltaláltam a zseblámpát! De, hogy el ne kalandozzak végleg: a trónteremben ott bóbiskolt Nerwenke. Hirtelen erős vágyat éreztem arra, hogy megijesszem, de letettem róla. Elvégre az ígéret az ígéret! Így csak enyhe torokköszörüléssel adtam jelét jelenlétemnek.Nerwenke felébredt de félálomban Maedhrosként azonosított és közölte velem jeges hangon, hogy: “Mi van Maedhros nem tudsz várni hajnalig? Ennyire türelmetlen vagy?” De aztán felébredt és kellően meglepődött jelenlétemen. N: Na vala, te is jókor tudsz jönni! M: Miért mi történt? N: Nézz csak körbe... M: No nézd csak! Tömegmészárlás... emlékszel csak? Mint a vizestálban! Ööö ugye nem azzal vádolsz, hogy ezt az én katonáim tették? N: Áh, dehogy Maedhros volt. M: Nocsak! Nem lep meg. Egyem a szivüket... N: Vala! Te már tündéket is eszel ?! M: Dehogy, csak költői glug kép volt! N: Biztos? M: ha mondom... De most látom csak, hogy ezt tényleg Maedhrosék tették. Az a vágás ott tipikus. Ilyet láttam pl... N: Vala! Most előadást akarsz tartani itt nekem tömeggyilkosságból? M: Áh dehogy, csak óhatatlanul is szakmai szemmel nézem a dolgokat. Látod azt a vágást ott azon a hullán? Csupa elegancia de semmi hatékonyság. Csak a harmadik vágás volt halálos. Bezzeg az orkjaim... N: VALA! M: jó-jó abbahagyom! Szóval Nerwnke ezután elpanaszolta az egész esetet. Dior halálát a gyerekek erdei túráját stb... Kiderült, hogy Celeborn súlyos sebbel fekszik a szobában vagyis inkább haldoklik, s Nerwenkének már megint suicid gondolatai vannak mint múltkor. Elmondta, hogy a túlélők a szilmarillal együtt Ulmó fedezete alatt elszöktek (áhá! Szóval ezt turpiskodja a bátyó!) Rákérdeztem, hogy miért nem próbálták meg esetleg Celebornt gyógyítani? Na erre nekemesett, hogy mit képzelek, ő mint Melian tanítványa kellően jártas a gyógyítás művészetében és higgyem el, hogy Celeborn menthetetlen, még a szilmarillal is megpróbálták. Könnyedén megjegyeztem, hogy a levegő szilmariljával ez nem is működik, de vízével már annál inkább. Itt kissé elbeszélgettünk a gyógyítás művészetéről. Szó-szót követett, végül megjelent Ulmo is. Ulmó persze nem volt hajlandó elhinni, hogy nem gonosz szándékkal jöttem, s meg volt róla győződve, hogy a káröröm hozott ide. Így parázs vita alakult ki közöttünk és válogatott sértéseket vagdostunk egymás fejéhez. Ő leginkább Sötétlelkű gazembernek, Mézell bekent nyelvű kígyónak és Véreskezű tündegyilkosnak nevezet. Én pedig leginkább Lavórhuszárnak, Vízkóros moszatvadásznak és Ictofilnak (Halakat szerető) csúfoltam. Nerwenke meg ott ugrált közöttünk és békítgetett. Közbevetőleg legyen mondva dühünkben vagy 6 méteresre nőttünk, csak azért nem nagyobbra, mert a plafont megálljt szabott nekünk. A vége az lett, hogy mindkettőnknek megfájdult a feje. Végül Nerwenke kezébe nyomtam a szilmarilt és ráüvöltöttem, hogy ezzel próbáld gyógyítani a férjed. Nerwenke és Ulmo ezen teljesen meglepődtek. Annyira, hogy a sikeres gyógyítsi művelet után visszakaptam a követ (hehehe). Szó mi szó rizikós tett volt de legalább begyüjtöttem egy jópontot és enyhült a viszony köztem és Ulmo között. Már éppen indulni akartunk volna mikor meghallottuk, hogy jön Maedhros. Ulmo erre visszatért a menekültekhez, nehogy felfedezzék őket. Én pedig – mivel Celeborn csak levitációval szállítható – egy tünde harcos alakját felöltve (fúúúúj) ott maradtam Nerwenke mellett, mert részint kíváncsi voltam a beszélgetésükre, részint mert nem akartam Nerwenkét magára hagyni. Szóval felöltöttem egy tünde (fúj) alakját és így vártuk Maedhrost. Bár Nerwenke ágált ellene, de hajthatatlan voltam, sőt sikerült egy mithrill láncinget is ráeröltetnem, biztos ami biztos, egy dühös noldánál sose lehet tudni. Bár Nerwenke megkérdezte honnan van nekem ilyen, én inkább rejtélyesen mosolyogtam rajta. Szerencsére otthon még leszedtem róla az ajándékcédulát, mert persze Glaurung ilyenre nem ügyel. Felesleges Nerwenkének megtudnia, hogy a nargothrondi zsákmányból való, csak újra felerősödne benne a suicid hajlam, amit persze el akarok kerülni. Részint szentimentalizmusból (Te jó Én! Erre is képes vagyok?), részint pedig azért, mert komoly terveim vannak vele. Tehát így vártuk Maedhrost. Nerwenkével telepatikus kapcsolatban maradtam, így Maedhros nem halhatta a bizalmas közlendőnket (ezt szögletes zárójelben közlöm). N: Vala. Ígérd meg, hogy nyugodtan fogsz viselkedni, és nem ontasz vért! M: No de ha orrbavágom, és elered az orra vére? N: Azt lehet, de most csitt! Jön. Mh: Itt a hajnal Nerwen! Mi a válaszod? N: Gondolod, hogy ez idő alatt megváltozott? Mh: Térj észhez, esélyetek sincs! S az a kő minet illet! N: Ti már eljátszottátok a jogotokat a kettős testvérmészárlás miatt is. Mh: Mióta vagy te jogász? Foglalkozz a kerteddel! M: Bocsánat, hogy közbeszólok, de Nerwen úrnőnek igaza van. Azt a követ különbenis Luthien kapta től... izé Melkortól, tehát most tulajdonjogilag az övé ill. utódaié. Mh: Ez meg ki? A kertészed? M: A testőre. Mh: Testőr? Ez a ványadt??? M: Hörr... Ványadt ám a ... N: [Nyugalom vala! Még nem most!!] Mh: Szóval az a kő minket illet. Add hát ide! N: Nem adom! Mh: Hova dugtad? Azt hitted nem tudjuk végigkutatni ezt a porfészket? N: Azt! Mh: Hol vannak a többiek? N: Hah! A többiek már biztonságos távolban járnak a kővel együtt! Mh: Nem hiszek neked! Katonáim minden utat őriznek, egy egér sem juthat be! S különben sem adnád ki a kezedből azt a követ. Biztos a szobádban rejtetted el! M: Na erről a ki be járkálásról tudnék mit mesélni... Mh: Mit vartyog ez itt? M: Drágaságom ne becsüld alá az ellenfeledet. Ja és mégegy: aki fegyveresen megy tárgyalni, mert csúnya dolgokat forgat abban a kis nolda buksijában az könnyen pórul járhat, de ezt pont neked magyarázzam? N: [Vala! Ne most!] M:[Jó] Mh: Ki mondta, hogy tárgyalni jöttem? Ez ultimátum! M: Nem erre céloztam, hanem arra a korábbi esetre, amelynek a végén a jobbkezed csúnyán megsérült. Most éppen a balkezed van veszélyben, s ezúttal nincs Fingon, hogy megmentsen... Mh: Elég legyen ebből! Gyerünk a szobádba Nerwenke! S ha okos leszel akkor jobb férjet is találhatsz mint azt a nyomorult félhulla papucsnak való telert! M: Lám-lám a nolda öntudat! [Most?] N: Eressz! He bánts! Hagyj békén! [Nem] Mh: Te meg maradj kint! Jobb ha nem ártod bele magad a nagyok dolgába! M: Sajnos nem tehetem. Különbenis vitatkozhatnánk a nagyságot illetően... Mh: Nerwenke, ez a te testőröd miért viselkedik úgy mint egy vala? Azok szoktak mindenütt ott lenni és mindenbe belelocsogni. M: Hörr... Na ekkor kezdett érdekes fordulatot venni az ügy. Míg Maedhros Nerwenkét inzultálta (hajhúzás, karmolás, pofozkodás), s én próbáltam szétválasztani őket kissé meggyengült az álcám. Előtünt a szép vörösen izzó szemem és az alakom is kezdett elmosódni. Maedhros persze beijyedt. Mh: Nerwenke... ki ez? N: [Nyugalom vala! Még ne fedd fel magad!] Mondom, hogy a testőröm. M: Ne beszélj így a valákról! Ki tudja, hogy nem hallgatnak-e ki téged. Mh: Ah már sejtem! Melian! Hát persze! Szóval itt vagy valahol? Ne szórakozz! M: Melian? Nem, egyáltaán nem Melian van itt. (kacagtam egy jót) Mh: Ezt a kacajt ismerem! Ügyes vagy Nerwenke, hogy még Melkor hangját is utánozni tudod. N: Maedhros ez... M: Utánzás? Nem a csúfneve..én szólítottad? Ez dícséretes, ezért futni hagylak. Mh: Futni? Na ne nevettes! Gyerünk Nerwenke irány a szobád! Te meg maradj itt, és ne szólj bele mindenbe! Ekkor Maedhros ellököt és Nerwenke torkának szegezte a kését. M: [Most lehet?] N: [Lehet] Ekkor ledobtam az álcát és szeliden megkopogtattam Maedhros vállát. M: Maedhros! Kukucs! Na ki van itt? Mh: Hagyjál! Nem érek rá most... Yiiiip! Eeee... izé... őőőő... M: Most mit tátogsz? Nem vagy a víz alatt! Mh: Te... te... M: Igen én. Hogy van a kezed? Mh: De ez lehetetlen! Hiszen annyira kimerít az uralkodás, hogy el sem tudod hagyni az erődöd, és nem is feketültél meg annyira... M: Lám-lám mire jó az irányított propaganda. Benyeltétek, mint kacsa a nokedlit. Most pedig ereszd el Nerwenkét és hagyd el szépen ezt a helyet! Mh: Nem! Az a kő minket illet! El fogom venni. M: Maedhros! Látod ezt itt? Mh: Látom hát, egy buzogány, vagy pöröly vagy mi az ork... M: Ez a Grond. Mh: No és? M: Látod rajta ezt a két foltot? Mh: Igen. M: No ez itt a nagyapád, az meg ott a nagybátyád. Akarsz melléjük kerülni? Mh: Hát őőő... N: Vala! Megígérted, hogy nem ontasz vért! M: Francba! Biztos? N: Biztos! M: Egy picit se? N: Ha továbbrais jóba akarsz lenni velem, akkor nem bántod őket. M: Na jó, de csak a te kedvedért, elteszem a Grondot. Mh: Hahh! Így már más a helyzet! Készülj a harcra! M: Nono! Vannak egyébb eszközeim is. Nem ismerős ez a lánc itt? Mutasd csak a balkezed... Mh: Őőő Fiúk! Van egy kis gond! Segítsetek! Erre persze bejött a többi kölyök Maglor (Mg), Amrod (Ad) és Amras (As). Szerencsére volt annyi eszem, hogy védőmezőt vontam a trónterem köré, így a katonák kint maradtak. Persze amint megláttak úgyis pucoltak elf-ele. Mg: Mi a baj bátyus? Egyedül nem bírsz el ezzel a ... ööö... hello Melkor! Ad: Mi a helyzet? összekarmolt már? Fogadtam Amrassal, hogy... íííííííííí !!!! As: Na nyertem már? Mit áltok ott mint egy... Jujj egy vala! Mh: Ne álljatok ott mint egy rakás szerencsétlenség! Segítsetek! Mg: Őőőőő izé... Hopp! Eszembe jutott egy új vers megyek és megzenésítem... Ad: Nekünk félbemaradt a Ki nevet a végén Középföldén partink. Igaz Amras? As: Igaz bizony, naaaaagyon izgalmas, megyünk és befejezzük... M: Lám-lám a hős noldák... Mh: Ne rezeljetek be! Megígérte ennek a noldák szégyenének, hogy nem bánt minket! N: Mi vagyok én? Erre Nerwenke lekevert egy iszonyatosat Maedhrosnak. Nos innentől kezdve érdekes fordulatot vettek az események. Miközben Maedhros Nerwenkével foglalatoskodott, a többi kölyök engem próbált kikapcsolni, persze csekély eredménnyel. Megjegyzem hárman együtt Fingolfin közelébe se értek. Szóval miután lefegyvereztem a bandát és áttértünk volna a kézitusára (pedig azt annyira nem is szeretem) a fiúk egy új játékba fogtak. Leginkább a Macska nevűre hasonlít, ugyanis egymásnak kezdték dobálni Nerwenkét, én pedig próbáltam elkapni. Ez egy ideig szórakoztató volt, de kezdtem aggódni, hogy Nerwenke nem élvezné hosszútávon, ezért változtattam a játékon és átneveztem Macska-Kidobósra. Ez abból állt, hogy a fiúkat elkezdtem szépen kiütögetni. Nem ütöttem túl nagyokatt, 1 RIC-n belül begyógyul úgyis. Szóval mikor a díszes kompánia a földön hevert, véget vetettem a játéknak. Szegénykék alig bírtak feltápászkodni... M: A játéknak vége! Akartok még valamit? Mh: Az a kő... minket illet! M: Mi az mást nem is tudsz mondani? N: Inkább legyetek hálásak, hogy megígértettem vele, hogy nem bánt titeket! M: Úgy van! Köszönjétek meg Nerwenkének! Maedhros: Téged szivesen kiakasztanálak újra. Maglor, úgyis elromlott otthon a zenei cuccosom, jól fel tudtalak volna használni, az ikreket pedig... N: Vala! M: Jól van na! Abbahagyom. Mh: Tudod mit? Ha ennyire kedvelitek egymást házasodjatok össze! Inkább egy ilyen sötétlelkü vala legyen a férjed, mint az a nyomorult teler. No ezt nem kellett volna. Bár ezen én csak mosolyogtam, de Nerwenke elvörösödött dühében (tiszta Tulkas!) és akkora pofont adott Maedhrosnak, hogy az csak na! Maedhros pedig félkábán elkezdte keresni a csillagok között a Menelmacart és a Valacircát. Szerencsére a töbi fiúnak helyén volt az esze, mert igéretet tettek a visszavonulásra, s miután kivonszolták a csillagászati elemzésbe merült Maedhrost, el is kezdték a visszavonulást szép rendben. Amikor erről meggyőződtem, a zsebpalantíromon én is lefújtam a VII. Balrog hadtesttel megerősített hadsereg felemetőakcióját. Ezután némi tízórai mellett kipihentük az eset fáradalmait. Javában falatoztunk amikor megjelent Celeborn. Szegényke. Elég sokkot jelentett neki a tegnapi mészárlás. S ma reggel mit lát a kedves felesége együtt falatozik velem, ráadásul eperlekvárt ettünk (nem Lackwar-t!) így az ijedelem ráadásul dupla is volt. Szegényt alig bírtuk lenyugtatni. Mire megnyugodott, megjött Ulmo is. Némileg sajnálkozott, hogy lekésett a buliról, de láttam rajta, hogy nem szivesen inzultálta volna Durcifiú csemetéit. A reputációja eléggé megsinylené, bár látszott rajta, hogy ő is odasózott volna nekik. No de sebaj. Kifejezte elismerését az ügy diplomatikus rendezéséért, s kijelentette, hogy nagyon meglepődött azon amit tettem, mert ezt azért nem várta volna tőlem. Megígérte, hogy teljesíti egy kérésem. Sajnos arra nem volt hajlandó, hogy szóljon pár jó szót az érdekemben a többieknél. Ezért kértem tőle egy kéthetes tengerparti nyaralást. Ideje elmennem némi szabadságra, s Valinor óta nem voltam a Beachen. Ebbe beleegyezett. Juppié! Végre! Imádok fürdeni a tengerben. Sajnos csak álcában engedélyezte, de mindegy. Az ügy így jó fordulatot vett végül. A menekültek túlélték. Celeborn meggyógyult. Nerwenkével ismét jóban vagyok. Megruháztam Durcifiú csemetéit és két hétre mehetek a tengerpartra pihenni! Khirály! Izé... Én!