menü

Melkor kommentárja Galadriel Naplójához
A Történet írója: Ery (www.tolkien.hu)
Melkor kommentárja Galadriel Naplójához Nos ma rendkívül érdekes élményben volt részem. Fülembe jutott, hogy Yavi anatómia órát kíván tartani az F szekció gyermekeinek. Úgyéreztem ott a helyem! Egyrészt talán növelni tudom a reputációmat a kölyköknél, másrészt jobb egy benfentestől megtudni a hiányzó részleteket, hiszen a jó vala holtig tanul, (vagyis mindig) s nincs felesleges információ, csak később hasznosítható. De hogy a lényegre térjek, már ott voltak a gyerekek, sőt Feanor és Finarfin is (Fingolfin érthető okok miatt távol volt [még mindg lábadozik]). Na ekkor már kezdtem gyanakodni, hogy itt valami balhé lesz, hiszen ha Nerwenke és Feanor együt van abból nagy hajtépés várható a szó mindkét értelmében. Megjegyzem a többi ványadt is így gondolhatta, hiszen megjelent Aule mellett, Tulkas és Ulmo. Sőt! Manwe őmagassága is le méltoztatott szállni fenséges trónusáról, hogy az üdítő hegyi levegőt felcserélje a - mi szegény alanttasok által szívott - tírionira. Szóval felállt a nehéztüzérség. Talán ennek is betudható, hgy Feanor - magához mérten persze - elég nyugodtan viselkedett, legalábbis kezdetben. Mint az várható volt az F szekció gyermekei elég tartózkodóan viselkedtek velem, főleg Feanor csemetéi mutattak hűvös magatartást. Maedhros pl. nem volt hajlandó kezet fogni velem! No ezt megjegyeztem magamnak. A kis önérzetes... Eljön még az az idő mikor sajnálni fogja, s azt fogja kívánni bárcsak megtehetné! Az anatómia óra egészen érdekes volt, bár az elején nehezen ment a jegyzetelés mert Nerwenke volt a szemléltető ábra. Huhh. Ez a fruska mennyire szép... lehet, hogy kezdek pedofil lenni??? Ez persze a többieknek is feltűnt, s hallgathattam egy csomó kaján megjegyzést, persze csak a ványadtaktól, mert a többiekre elég volt szigorúan ránéznem. Főleg Ulmo és Tulkas járt elöl a poénokban. No de gyorsan magamhoz tértem és bősz jegyzetelésbe kezdtem. Kiderült, hogy nem is tévedtem olyan sokat, csak pár fontos részletben. A Feanor nevű időzített bomba azonban még nálam is rosszabbul bírta a terhelést és hamarosan felrobbant. Vagyis Durcifiúból kitört a hajmánia de úgy, hogy Tulkasszal együtt kellett Nerwenkét megvédenünk (Később Tulkas négyszemközt elmondta, hogy mélyen megbánta ezt az elhamarkodott jócselekedetet, hiszen legszívesebben maga tépné ki Nerwenke haját, hogy végre megnyugodjon Valinor. Hozzáfűzte, hogy azóta nem volt ennyire ideges mióta lekapcsoltam a közvilágítást.) Közben Feanor mint apa teljesen leszerepelt, mármint ami a gyereknevelést illeti. Persze kíméletlenül kihasználtam a helyzetet s ebben a többi ványadt is lelkes partner volt (ha a bősz helyeslést is hozzávesszük). Szegény Feanor... kevés hiányzott, hogy meg ne üsse a guta... Közben kis baj is történt, de szerencsére sikerült végül valamennyire eltussolni, bár túl nagy újdonságot csak a produktív népségnek jelentett. Sajnos elszóltam magam, s kiderült, hogy honnan van az ismeretem a bámulósok anatómiáját illetően. A vérátömlesztésnél szúrtam el a dolgot. Mikor az első bámulósokat vizsgáltam az első bemetszést túl mélyre ejtettem s gyors vérpótlásra volt szükség, ráadásul a segédem nem is takarított rendesen így kész kupi volt a laborom, szóval az eredmény egy farkasvérrel és növényi oldattal újratöltött bámulós lett. Ebből lett az O.R.K. 1.0 modell (Oltári Rossz Kreatura), de ezt később még fejlesztettem. Így hasznos figurákat alkottam végül. Szóval minden kellemetlenség ellenére jól végződött az óra, s felírtam néhány tippet, hogy miként módosíthatom a mostani O.R.K. 6.2-es modellt. Persze Durcifiú sértődötten vonult el a családjával, az én reputációm pedig mélypontra zuhant, de sikerült megmagyaráznom a kis hiszékenyeknek, hogy mélyen megbántam tettemet (no persze!) s letöltöttem érte a büntetésemet. Hála Erunak Nerwenke ezúttal megosztotta az erejét a társaságra való tekintettel, így mindenki nyugodt lélekkel térhetett haza. Csak nekem volt egy kis fejfájásom. Köszönet illeti Namariét, aki nélkül ez a naplórészlet nem jött volna létre.